Csak azt sajnáltam, hogy én nem láthatom úgy magamat, ahogy mások
****
Sok olyan frázisom van, amelynek a jelentése hasonlóképpen homályos előttem, de hát a retorika az retorika.
****
Nomármost, őszintén szólva ez az én fülemnek se hangzik úgy, mint amit normális körülmények közt mondtam volna, bár akkor, régen, a szavak mögött rejlő érzelmeket még talán komolyan átéreztem. Zöldfülű koromban történt mindez, amikor még éretlenek voltak az ítéleteim, és sok mindenben hittem, amiben most már szkeptikus vagyok. Hittem a jövőben. Még hittem Istenben. Még Saulban is hittem. Három apám volt életemben - Isai, Saul és Isten. Mind a háromban csalódtam. Most már hosszú ideje Isten nélkül élek, és valószínűleg meg is tudok majd halni Nélküle.
****
Mindennek vége lett, kivéve az ordítozást, mert abból, Isten tudja, volt bőven
****
Nincs nagyobb kudarc, mint a siker
****
Hogy az ember élete végén hogy érzi magát, abból derül ki, hogy érzése szerint milyen volt egész életének a minősége.
****
Nagy fájdalmai voltak. - Isten szent! Isten jó! -kiáltottam, és még aznap bárányt áldoztam Neki
****
akitől azt az egyetemes axiómámat merítettem, miszerint a rossz hírnév soha senkinek nem ártott.
****
- Akkor hol itt a hazugság? - feleli végül. -Nátánt hallgatni sokkal nehezebb, mint a Bibliát olvasni, nem?
- Te mondád
****
nevetséges módon, még feltételeztem, hogy minden eleven emberi lényben van némi készség az üdvös intellektuális változásra
****
Mindenki halála, írtam egyszer, megkönnyíti az életet valaki más számár
****
vagy Shelleyé John Keats halálára, ami tiszta drekk - felháborító, szentimentális drekk.
****
Én olyan egyszerű angol nevekkel dolgoztam, mint Saul meg Jonathán, és soha nem volt velük semmi zűröm.
****
Akarjátok tudni, ki volt buzi? I. Jakab angol király, ő volt a buzi. Az udvara teli volt buzikkal. És a tudósai ezért támaszkodtak inkább a görög, mint a héber forrásokra a Biblia általuk készített hivatalos fordításában.
****
Mi ütött azokba az apákba, akik el akarják pusztítani a saját gyerekeiket? Honnan ez a királyi és nemes hajlandóság saját ivadékaik vérének kiontására? Saul és Jonathán. Szaturnusz és Kronosz, aztán Kronosz és Zeusz. Ábrahám és Izsák, Laiosz és Oidipusz, Agamemnon és Iphigénia, Jephta és a lánya -hosszú a lista. Én soha nem gyűlöltem Absolont. Tudom, ha én volnék Isten, és az Ő hatalmával bírnék, hamarabb semmisíteném meg azt a világot, amit teremtettem, mintsem megengedjem, hogy bármiféle okból bármelyik gyermekemet megöljék benne. Odaadtam volna az életemet, ha megmenthetem vele a csecsemő fiam életét, de még azért is, ha megkímélhetem Absolonét. De lehet, hogy ez azért van, mert én zsidó vagyok, Isten meg nem az.
****
Futóbolond volt, de közel járt az igazsághoz abban az irracionális hiedelmében,
****
inkább a testmagassága, mintsem az intelligenciája révén választatott ki
****
Hát ez aztán tényleg az üresség állapota, ugye - hinni Istenben, és nem kapni semmiféle jelt, hogy Ő létezik. Nem csoda, hogy megőrült.
****
-Mint mindnyájan tudjuk, az alsónemű viselete soha nem terjedt el
****
Még mindig gyalázza a süketeket, mi?
- Ez is a kedvességének a bizonyítéka. süketek nem hallhatják, fogalmuk sincs, mit mond
****
A kegyelem lényege nem a kényszer.
****
-Nem érted az Exodust meg a Deuteronomiumot?
- Nem olvasgatom többé az ilyesmit.
- Nem, inkább egy rövid összefoglalást kérsz Nátántól, mi?
- Összefoglalást, Nátántól?
- Salamon... az az olcsójános, az a fasz, még korlátot se hajlandó építeni a háza tetejére, hogy megvédje magát a vérvádtól, ha le találnak esni róla az emberek. Csak figyelj. A Deuteronomium elfogja kapni, ha ugyan nem a Leviticus.
- Salamon bölcs.
- Salamon? (....)
- Az házasságtörés volt, Dávid. És te is tudtad, akkor is, amikor csináltuk. És tudod, hogy Mózes öt könyve, a Genezis, az Exodus, a Leviticus, a Számok, a Deuteronomium meg Nátán mit mondanakerről.
A Súnem városából való Abiság minden bizonnyal kiművelődik, pusztán azzal, hogy hallgat minket
****
Bethsabé váratlanul filozofikus irányba fordul. - A gazdagnak sok baráti vágynak - jegyzi meg. - De még az ő felebarátjánál is utálatos a szegény.
- Hát ezt meg mire mondod? - érdeklődöm ingerlékenyen.
- Hallottam, mikor Salamon mondta, és nagyon bölcsnek találtam. Miért kérdezed?
- Tőlem szedte.
****
Bűzlök a halandóságtó
****
Én megmondtam neki: királynéság nuku. Nekünk nincsenek királynéink.
****
Lehetséges, hogy hallani, amint valakinek leesik az álla?
****
Saulnak szerintem az volt az alapvető fogyatékossága, hogy szűklátókörűségében képtelen volt felfogni: ugyanaz a teokrácia, amelyik egy domboldali legelőről őt Izráel uralkodójának kiszemelte, hamar ki is fogja tagadni, mihelyt elkezd uralkodóként regnálni.
****
Amennyire tudni lehet, az előtt a nap előtt, amikor Sámuel felkent engem, Saul élettörténetében nem fordult elő semmiféle érzelmi instabilitás, kivéve a vallásos önkívületnek azt az egyetlen epizódját, amikor véletlenül más prófétáló képzelgők közé keveredett, vadul letáncolt a hegyről, levetette a ruháit, és meztelenül, habzó szájjal hempergett a sárban. Ez már elegendő figyelmeztetés lehetett volna az eljövendő zűrökről bárki számára, aki nem szerelmesedett bele annyira Önnön csalhatatlanságának eszméjébe, mint Isten.
****
Ahogy ott ült, arcán a beletörődés és a gyógyíthatatlan kínszenvedés kifejezésével, olyan néma komorságot árasztott, melynek tanújául lenni majdnem olyan fájdalmasnak tűnt számomra, mint elszenvedni azt
****
Nem volt mennyországunk, nem volt poklunk, nem volt örökkévalóságunk, nem volt túlvilági életünk.
****
az én gondolkodásom szerint a halhatatlanság a legutolsó dolog, amit értelmes ember magának kívánna. Az élet legtöbbünk számára, úgy, ahogy van, úgyis túl sokáig tart.
****
Ő kocogott meg súlyt emelt, én ódát költöttem egy nárciszhoz.
****
Anyám egyik egyszerű, rövid, orosz bölcsődalával kezdtem,
****
arckifejezése kiszabadul a fatalista kétségbeesés markolásából
****
megdöbbentő módon kilábalt abból a katatón depresszióból, amelybe egyik napról a másikra belezuhant
****
s uralmát próbálgatná idegi impulzusai fölött
****
Abnernek a szeme se rebbent, amikor elmeséltem neki, mi történt. -Meg kell tanulnod a jóval együtt a rosszat is elfogadni - tanácsolta filozofikusan, fél kézzel a himlőhelyes képét vakargatva, aztán elhallgatott, és megszopogatta a másik kezében tartott pomagránátot. - Elhibázott, nem?
- Kétszer.
- Akkor meg mit panaszkodsz? Ez nem ugyanaz, mintha eltalált volna, igaz?
- Nem kaphatnám vissza legalább a hárfámat? A legjobb hárfám.
- A teendő az - mondta Abner, amikor visszajött a hárfámmal -, hogy ne kerülj a színe elé, amíg meg nem fordul a kedve.
****
Úgy éreztem, mind a ketten egyre kutattuk ennek a rejtélynek a megoldását, de mindketten csak ugyanarra juthattunk: semmire. És ez mindkettőnk számára egyformán nyugtalanító volt.
****
Mutassatok nekem bármit, amiről azt lehetne mondani, „nini, ez új", és én ki fogom mutatni, hogy már volt.
****
Az életben különben is mindössze négy alapvető cselekmény van, az irodalomban pedig kilenc, és minden más csak variáció, hiúság és a léleknek gyötrelme
****
Ez állt rám is. Hol lett volna a drámai csúcspont, ha én pusztán egy híres harcos vagyok, aki diadalmaskodik egy másik fölött? Akhillész Hektoron aratott győzelme az Iliász leggyöngébb része - ő volt a befutó favorit, akire mindenki tett. Homérosznak nem volt erős oldala a történet felépítése, igaz, de hát persze Homérosz beleragadt az igazságba
****
magányos, romantikus figurának képzeltem magam, miközben kotlottam a verseimen meg a zeneműveimen, és egyidejűleg vigyáztam a birkáimra.
****
- Mondhat az ember nemet egy királynak? - tettem fel a szónoki kérdést.
- Van-é a bikának tőgye?
- Ordít-é a vadszamár, amikor van legelője?
- Az egész napot ezzel töltjük, Dávid?
****
Bizonyos dolgokban olyan mániákusan pedáns vagyok, hogy az már szinte anális
****
- Azt hittem, Jonathánba vagy szerelmes.
Teljesen paff lettem. - Megőrültél? - reccsentettem rá. - Honnan a fenéből veszed ezt?
- Jonathántól - vágott vissza Joáb. - Lelked lelkével egybeforrt, nem?
- Ezt ki mondja?
- Ő mondja - vágott vissza Joáb. - Neked adta az övét, meg a kardját és az íját, meg a köntösét és
többi ruháját. Mindenkinek azt mondja Gibeában, hogy úgy szeret, mint a saját lelkét.
- Az ő lelke forrt egybe az enyémmel, nem az enyém az övével - érveltem.
- Mi a különbség?
- Nagy különbség - feleltem méltóságteljesen. - Most pedig induljunk, ha nincs ellene kifogásod.
De Joáb makacsul kitartott, és félrevont, hogy most már barátibb hangon osztogassa a tanácsait. -
Mikál komisz tud lenni, Dávid -mondta aggodalmasan. - Biztos vagy benne, hogy tudod, mit csinálsz?
- Azt mondják, szeret engem.
- Talán mégis jobban járnál, ha Jonathánt vennéd el
****
- Nagyon remélem, hogy fiunk lesz, és soha többé nem kell ezen keresztülmennem.
Csak egy pillanatba telt, míg szavai, összes következményeikkel együtt, a tudatomig hatoltak, és felfogtam helyzetem komolyságát. Mikál, a feleségem, nem csak egy király lánya, hanem egy hamisítatlan, echt Zsidó-Amerikai Hercegnő! Egy ZSAH a feleségem! Én vagyok az első az Ótestamentumban, akinek egy ilyen szakadt a nyakába.
****
. Valamiféle díjat kellene adni annak, aki elsőnek spekulálta ki, mi mindent lehet csinálni a gabonaszemmel.
****
Az ég annyira szerves része volt a sűrű levegőnek, hogy úgy éreztem, minden lélegzetvételemmel halhatatlanságot szívok a tüdőmbe.
****
Nem mindig tudom, mit tegyek
****
Ezt az információt később hatékonyan fel is használtam Mikállal való házastársi veszekedéseink során; jóval később, amikor Saul már meghalt, és sikerült a helyére kerülnöm. Amikor Mikál megpróbált megalázni és pásztornak nevezett, azzal vágtam vissza, hogy az apja meg szamárhajcsár volt, és tetejébe Benjámin törzsének egyik legszegényebb családjából származott. Ezek a vitáink kivétel nélkül mindig arra az alapvető nézeteltérésre voltak visszavezethetők, hogy mi a magasabb rang, ha valaki egy király lánya, vagy maga a király. Mindig én győztem: mindig bebizonyítottam az igazamat, és ki vonszoltattam a szobámból, vissza a helyére, a hárembe
****
A mértéktelen hatalom pedig mértéktelenül megront. Én bármit csinálhatok, amit csak akarok. Most már senki nem szól bele. Még Sámuel se.
****
mindenesetre vitézül halt meg - ostobán, de vitézül
****
epileptikus vallásos rohamai
****
Freud és követői biztos meg tudnák magyarázni ezt a meztelen önkívületet - és valószínűleg tévednének
****
Csak a bámészkodók gúnyos megjegyzéseiből tudta rekonstruálni a történteket - dervist játszott ezeknek a fanatikus rajongóknak a társaságában, mantrákat óbégatott, feltalálta a Hare Krishna-kántálást, ledobta magáról a ruháit, és a többiekkel együtt legurult a hegyről, hogy aztán habzó szájjal, orgiasztikus dühvel görcsökben hemperegjen a porban.
****
- Ebben csak az tűnt bizarrnak, hogy nem tréfált
****
-Mire jó Isten? Isten nem mondta volna meg nekem. Isten azóta nem válaszol nekem
****
- Ezt a részét hajlamos is vagyok elhinni
****
Örömmel láttam, hogy megint rémesen néz ki
****
Mi a szent szar, gondoltam rémülten. Megint teljesen lebénultam. Megint több hüvelykkel elhibázott, fegyvere hangos csattanással fúródott a hátam mögött a fába. De ezúttal tüstént elszántam magamat. Lófasz a seggébe, döntöttem, és talpra szökkentem. Ami elég, az elég! Zenét akar? Egy túróst kap! Behúztam a fejemet, és elhúztam a csíkot.
****
- Hát nem baleset az, ha a fölkent királyod időnként meg akar ölni? - érvelt Abner a maga barátságos, szofista módján.
****
Ha attól jobban érzi magát, hogy dárdát hajigál rád, hadd hajigálja azt a dárdát
****
elmész atyádnak, a királynak házába, amilyen gyorsan csak tudsz, és jelented neki, mi történik itt.
- Dávid, találd ki, ki küldte őket.
****
Láttam én, hogy szeret, de csak azon az egyetlen módon, ahogy képes rá: kesernyésen, sértődötten, irigykedve és lenézően, mérhetetlenül önzőn és egocentrikusan.
****
akkor sem voltam mindig biztos benne, hogy az igazat mondom, amikor közvetlenül az Úr nevében beszéltem.
****
A nép akart királyt, nem én.
****
. Ki sejthette volna, hogy Ő egy ilyen mesügét választ ki?
****
- Isten elkövet hibákat, a bírák nem.
****
ellenállhatatlanul megszállta a prófétálás
****
Mi a fene ütött Istenbe mostanában?
****
Mondd meg neki, hogy hibát követtél el.
Sámuel fagyosan kihúzta magát. - Mondjam neki, hogy hibát követtem el?
- Akkor mondd neki azt, hogy Isten követte el.
- Ez már jobb - helyeselt Sámuel. - Saul ezt el is hinné. De az Úr nem ember, hogy valaha is megbánjon valamit.
****
Egy pillanatra elállt a szavam. - Azt hittem, szereted Sault - kiáltottam föl végül. - Azt mondtad, hogy benned meg Istenben szánalom és együttérzés van iránta, és irgalmas akarsz lenni hozzá.
- Ezt mi csak úgy mutatjuk.
****
Felejt és megbocsát.
- Aztán meg elfelejti, hogy megbocsátott
****
az agyamban motoszkált annak tudata, hogy az esküje, bár komolyan gondolja, inkább szentimentális, mintsem praktikus
****
Ha egy gazdag ember bukni kezd, a barátai megtámogatják, de ha a szegény bajba kerül, gyorsan
dobja mindenki, a barátai is
****
Megvizsgálatlan életet nem érdemes élni, tudom. És a megvizsgáltat érdemes? Egyszerűen nincs menekvés eredendő bűneinktől, mert anélkül, hogy bármit is elkövettem volna azokból a cselekedetekből, amelyekért Saul engem hibáztatott, mégis mindegyikben bűnös voltam
****
a bú ha jő, nem jő mint egyes őrszem: egész dandár beront. Soha nem esik, hanem zuhog
****
Annyira sose látszottam zsidónak
****
A filiszteus tanok akkoriban úgy tartották, hogy az őrültség ragályos, és a későbbi tudományos vizsgálatok bebizonyították, hogy ez a primitív babona nagyrészt helytálló.
****
Ádámnak és Évának sokkal tisztább irányérzékük volt, mint nekem, és sokkal jobban ment a soruk.
****
s ez megint olyasmi, ami dühít engem Michelangelónak azzal az ostoba firenzei szobrával kapcsolatban, ami állítólag én volnék: szakáll nélkül ábrázolt, simára borotválva, egy szál szőr nincs az arcomon - de nemcsak ez; odaállított engem nyilvánosan, anyaszült meztelenül, azzal a körülmetéletlen farkammal! Ha ennek a Michelangelo Buonarrotinak csak a leghalványabb fogalma lett volna róla, hogy mi, zsidók, akkoriban hogyan vélekedtünk a meztelenségről, soha nem állított volna föl a szabadban arra a talapzatra, a lógó slongommal, meg azzal a csúf, muris előbőrrel, holott nincs az a magára adó zsidó, aki hagyná, hogy így rajtakapják. Nekünk még az oltárhoz sem szabad lépcsőn felmennünk, hogy mezítelenségünk föl ne fedeztessék azon. Amellett, amikor abban a korban voltam, már túlságosan el voltam foglalva; soha nem volt arra időm, mint az ő Dávidjának, hogy évszázadokon át csak ácsorogjak, és ne csináljak semmit, egy szál parittyával a vállamon, ruhátlanul, még egy ágyékkötővel sem fedve el meztelenségemet, csak azt lesve, hátha fölbukkan valami érdekes látnivaló. Mindent egybevetve, lehet, hogy jó munka, de akkor sem én vagyok.
****
Donatello rólam készített firenzei szobra még rosszabb -botrány, szentségtörés -
****
Nem, amit Michelangelo ránk hagyott, az, attól tartok, nem a júda-beli Betlehemből való Dávid, hanem egy firenzei elképzelése arról, milyen lett volna egy jóképű Izráelita ifjú, ha pucér görög hímringyó lett volna, nem pedig az a kemény, pirospozsgás arcú pásztorfiú, aki Sokóba ballagott, hogy egy szekér élelmet vigyen a három bátyjának azon a napon, és ott maradt, hogy megtorolja Góliátnak, a filiszteus óriásnak undok hencegését
