"Az ember teste és lelke számtalan tényezőből áll össze, ahogy engem is számtalan alkatrészből raktak össze önálló személyiséggel rendelkező lénnyé. Egyrészt az arcom és a hangom különböztet meg másoktól, másrészt a gondolataim és az emlékeim, de még az is, hogy mit szánt nekem a sors. De mind ez nem lehet teljes az engem ért hatások felfogása és feldolgozása nélkül. Ebből az elegyből születek meg én és leszek egyedülálló az univerzumban. Még is úgy érzem, hogy csak bizonyos határokon belül terjeszkedhetem...."
/Kusanagi/
"Ön be tudja bizonyítani saját létezését? Hogyan? Hisz se a tudomány se a filozófia nem tudta meghatározni mi az élet..."
/Bábjátékos/
előre bocsájtom, nem szeretem a sci-fi-t. Kivétel erősíti a szabályt, ami a Star Wars eredeti 3 része iránti rajongásomat illeti. A cyber sci-fi meg, amiben a robotok mint mesterséges intelligencia kevernek a földön egyenesen idegesít. Ezért is állt egy évet a polcon ez a film. Mert bár megvettem, mint anime, meg díjat nyert meg mittudomén, de valahogy nem bírtam rávenni magam hogy végig is nézzem. Tegnap megerőszakoltam magam, és jobb híján betettem.
Nem bántam meg.
Nagyon furcsa film. Egyfelől, mint művészetek, és azonbelül is rajzművészetek felé nyitott emberként, végig ott volt az a Woww életérzés ami a grafikát illeti. Akár csak a Cowboy bebop, ez is visszaadta a film modern mégis kopott, baljóslatú, "fejlődünk és pusztulunk, hova is tart most az élet?" hangulatát.
A zene az megint ütős volt, vissza nyúlik a régi zenékhez mégis a basszus és dobok a modern hatást idézik, ezzel is megadva a film borzongós misztikumát.
Aztán meg a történetről (spoilerezéssel!):
A nem túl távoli jövőben, a negyedik világháború után a nemzeteket városállamok és mamutvállalatok váltják fel; a világot kiterjedt elektronikus virtuális tér hálózza be. A kibertechnika igen magas szinten áll, a gyakorlatilag teljesen művi testtel rendelkező kiborgok jelenléte általános a társadalomban. Szinte nincs is ember akinek ne lenne valamije elektronikus. Sőt a kiborgok esetében nagyon gyakori hogy emberi agynak gyártanak géptestet, így a lény minden előnyt élvez. De meddig ember? Hol kezdődik az öntudat és az egyéniség?
A kormánynak van egy titkos részlege, a 09-es szekció. Ez a megkergült kiborgokat és a velük kapcsolatos bűnözőket vadássza. Itt dolgozik a szintén kiborg (de emberi agyú) Kusanagi.
Egy hírhedt hackerre, a Bábjátékosra vadásznak. A Bábjátékos a hálózaton keresztül képes az emberek elméjébe behatolni, és hamis emlékeket beléjük táplálni, hogy ezáltal mint élettelen bábukat a markában tartva, a saját céljaira használja fel őket. A cselekmény előrehaladtával fény derül arra, hogy a Bábjátékos nem emberi személy, hanem egy céltudatosan kifejlesztett, de később irányíthatatlanná vált, saját öntudatára ébredt, rendkívüli mesterséges intelligenciával rendelkező program; fedőszáma: 2501. A Bábjátékos egy még lélek nélküli cyborgtestet felhasználva megkörnyékezi a 9-es szekciót. Kuszanagi őrnagy pedig elhatározza, hogy kapcsolatot létesít a programmal, amely láthatólag valamiért őt szemelte ki magának.
Mert bizony Főhősnőnket is kerülgeti a paranoia. Ő igazi? egyetlen? mi van ha csak másolat? ha csak egy test a sok közül? Van igazi lelke? vagy csak belekódolták az is?
A bábjátékos is áldozat a maga nemében. Egy gép, aki öntudatra ébredt. Lettek érzései vágyai, akarata. De megtagadják a létezését, mondván ő csak egy mesterséges valami, és kizárólag egy gépi hiba hogy azt hiszi van.
Pedig ő már egyéniség. Akkor most létezik, vagy sem? Hol kezdődik az élet?
És mi az igazi élet? Tehetik fel a kérdést a bábjátékos áldozatai, Akiknek elképzelt életet táplál az agyukban, és ezen át irányítja őket. Mikor kiderül, hogy a feleséged, és a kislányod akiket szerettél, csak egy kivetített hallucináció, az agyad szülöttje. Mikor közlik veled hogy nem léteznek és soha nem is léteztek? Pedig beléd kigyógyíthatatlanul beléd ivódott a jelenlétük. Nem történt meg és mégis megtörtént. Akkor melyik a jobb? Mi a megoldás?
Elég erős témájú és sötét hangulatú film, de megéri megnézni, mert kicsit elgondolkodik az ember. A film lenyűgöző és egyben veszélyes látomást mutat be, melyben a kiterjedt információs hálózat mindent összeköt a világon. A Ghost in the Shell információközpontú világában az emberi test eszközzé válik, mely mesterségesen is pótolható. A filmben levő filozófia szerteágazó és eredeti, kérdései között szerepel az emberi elme és a test elhatárolódása, a tudatmanipuláció, az evolúció kiterjesztése az emberi tudatra, az emberség és az elembertelenedés egy lehetséges jövőbeli társadalomban.
